Erőszakmentesség napja
Október 2-át, Gandhi születésnapját, az ENSZ az erőszakmentesség nemzetközi napjává nyilvánította. Itt nézhetjük meg a kisfilmet (1 perc), amit már láthatunk a tévében is:
http://www.youtube.com/watch?v=gpS_tkXnhfI
Ma délután békés felvonulás lesz a Deák tértől a Hősök teréig az Andrássy úton át.
Az erőszakmentesség első nagy tanítómestere Gandhi volt. Előtte többen is alkalmazták már ezt a politikai módszert, de a híradástechnika fejlődésének köszönhetően, csak a huszadik században valósulhatott meg a teljes nyilvánosság igénybevétele nemzetközi szinten. Gandhi egész életével a szatját, az igazságot szolgálta a János evangélium tanúsága szerint: aki világosságban él, annak minden gondolata, cselekedete átvilágítható, nincs szüksége bujtatásra, egységben lesz a kozmosszal, a Földdel és embertársaival. Ehhez az kell, hogy gondolatait is megfogalmazza, és bárki számára hozzáférhetővé tegye. „Mondjátok meg, mit tettem rosszul, és korrigáljuk együtt a továbbiakban. Ezért nehéz folyamat ez, mert nem lehet előre tervezni az igazságot, minden pillanatban a jelenlétben kell élni, hogy azonnal korrigálni tudjunk.
Erőszaknélküliség
Korunk is a nyers erő kora, naponta látjuk, halljuk a tévéhíradóban. Szinte lehetetlen elképzelni, hogy szembenézzünk az élő otrombasággal, mely szerint a brutális erőszak döntő győzelmet arathat. Lovas-rendőrök vágtatnak a békés menet közé, mint a Gandhi-filmben. Az erőszak kedvelői a rendre hivatkozva az erőszaknélküliséget erőszakos felkelésnek nyilvánítják. A kard, a gumibot tanának az emberek között nagy hatalma van, leginkább a leggyengébbeket bántják büntetlenül (a törvények a nyugdíjasokat sújtják a legjobban, hozzájuk törnek be, tőlük veszik el a lakást, érdekes módon, még az ELMŰ emberei is eddig főleg kisembereket, betegeket jelentettek fel áramlopással!!). Mégis amikor a gyávaság és az erőszak közül választanunk kell, saját testünk feláldozásával is mások védelmére kellene állnunk.
Megbocsátás
Ezzel szemben az erőszaknélküliség magasan az erőszak felett áll. A megbocsátás ad becsületet a harcosnak. Persze, csak akkor, ha képes volt kiállni saját elvei mellett. A megbocsátás csak akkor jelent győzelmet önmagunkon, ha megvan a hatalmunk a büntetésre. A megbocsátásnak nincs értelme, ha egy védekezni képtelen lény látszólag teszi. Az őz nem bocsáthat meg az oroszlánnak, miközben az széttépi. (Bár megbékélhet saját rettegésével, az már bölcsesség lenne.)
A vadállat
A valódi erő a hajthatatlan akarat szülötte. Ezzel az erővel kell megfutamodásra kényszeríteni az agresszív támadót, és saját határainkat védeni a betolakodóktól, saját haragunktól és a bosszúvágytól. (A milliárdokat, amiket a csalók elsikkasztottak, kórházaknak lehetne szétosztani. Jó lenne tudni, mi lett a sorsuk. A sikkasztókat büntetni kell, mert elszántak az újabb gonoszságra, ámde bírói úton, a nyilvánosság bevonásával.) Nem széttépni kívánjuk ellenfeleinket, mert az vadállati dolog, s a vadállatban szunnyad a szellem, nem ismer mást, mint a fizikai erőét. Az ember méltóság megköveteli, hogy egy magasabb rendű törvénynek – a szellemnek hódoljon.
Szenvedés
A teljes erőszaknélküliség természetesen szenvedéssel jár. Nem behódolás, hanem a lelkierő bevetésével lép a zsarnokság ellen. Nem várható a zsarnoktól, hogy önként engedjen, hogy ne használja fel támadó erejét. Fel kell készülni minden oldalról a támadásra, de akinek lelke van, az képes nem együttműködni a zsarnoksággal, nem hagyja magát megfizetni kicsinyes jómóddal azért, hogy apró előnyökhöz jusson, és bandákba szervezhessék.
Gandhi tanítása nemcsak Indiára, hanem az egész világra hatott, nem ismer országhatárokat. A hit élő lény volt benne, és ez nem szűnt meg halálával sem. Életét az Igazságnak szentelte, és mindenütt a világon vannak követői máig is.
Dobosy Ildikó
2007. október 1., hétfő
2007. július 6., péntek
Rangoon
Miről beszélnek a csillagok a pagodában?
A mosolygó Buddhák feledtetnek minden földi gondot – amíg az európai embernek van rá pénze.
Rangoonra gyorsan leszáll a sötét éjszaka, de a csillagok éberen őrködnek. Wellness hotelünk kertjében sokáig gyönyörködtünk a pálmafákkal övezett tájban, a hold által megvilágított csillogó víztükörben, s a csillagokban, melyek egyre közelebb kerültek hozzánk. Mintha leszálltak volna közénk, a csillagképek egyre világosabban kirajzolódtak.
Kapcsolatok a világgal
Miután hazatértünk kirándulásunkból, a kerti medencében pihenve egy holland férfi-vendég megkínált bennünket gyümölcspéppel, melyet talpas-pohárból szívószállal lehetett fogyasztani. Megkérdezte, csatlakozhat-e hozzánk, mi szívesen fogadtuk, s a következő napokban barátnőmmel hármasban múlattuk az időt, és fogadtuk az úr kedveskedéseit. Ő kelet felé indult világjáró körútjára, s Amerikán keresztül szándékozott hazatérni. Fél évre szabadságot vett ki, közben üzleti kapcsolataira is szánva időt laptopján keresztül. Este egyikünk se akart a szobájába térni, maradtunk tehát a langy szellővel simogató kertben, és angolul társalogtunk. Barátnőm anyanyelvi szinten beszéli az angolt, az úr kemény németes-franciás akcentussal (ilyennek hallottam, lehet, hogy tévedek), magam pedig német, magyar szavakkal keverve, attól függően, kihez szólok. (Különös, hogy angol beszéd közben milyen gyakran jutnak eszembe a német kifejezések.) Természetesen adódott, hogy a csendes éjszakában asztrológiáról kezdtünk beszélgetni.
Buddhaszobrok
Az átbeszélgetett éjszaka ellenére korán indultunk a pagoda belsejének felfedezésére. A félhomályos lépcsőterekből szikrázó színekkel csillogó pillérek, tornyok, tetők, szobrok világába érkeztünk. Buddha hatalmas méretű szobrai az élet különböző szakaszaiban ábrázolják őt, Ül, fekszik, tanít a burmai emberek lágy, kedves mosolyával ajkán. Buddha tartása arra indítja a sétálókat, hogy maguk is ilyen pozíciókban pihenjenek le mellette, órákig lehet elmélkedni, a nyugalom átáramlik a szemlélődőbe. De hát mit is csinálhatna a keleti ember ilyen melegben – ha van ideje. Ugyanis lenn a város utcáin ugyanolyan végtelen nyüzsgés van, mint a világon minden nagy városban, csak több a gyalogos, a riksás, kerékpáros, udvarias mosollyal engednek utat egymásnak. Mi igen kevés időt töltöttünk a forgatagban. Kelet békéjét kerestük és meg is találtuk a Buddha-szobrok mellett.
Csillagok a napfényben
A pagoda nyitott teraszát már felforrósították a napsugarak. A látogatók színes zászlócskákat, virágokat helyeztek el a szentélyek környékén, azok is csillognak a fényben. A nyolc planéta-posztra érkeztünk. Ezek jelölik ki az iránytű állását, a hét napjait. Az egyes bolygókhoz társított állatok, madarak láthatók bennük. A hét különböző napjain született emberek a saját napjukhoz teszik le ajándékaikat. A hétfő bolygója a Hold, állata a tigris. Minthogy a hét csak hét napból áll és nyolc bolygót tartanak nyilván, a szerdát kettéosztották hajnaltól délig és déltől éjfélig tartó szakaszokra. A Nyolc Hétköznap pagodánál ugyanilyen jelképrendszer található. A keleti ember számára a csillagok, a hét napjai, az állatok, növények életük belső világuk külső megjelenési formája. Nem idegen, és nem is próbálják a maguk számára logikai magyarázatokkal érthetővé tenni. Az érzés megmarad érzésnek, a tapasztalás tapasztalásnak, az érzékszerveik még jobban éreznek, és kevesebbet agyalnak.
Minden oldalon Buddha képmását őrző szoborfülke van, felettük pedig az iránytű helyzetét, a kapcsolódó hétköznapot és bolygót képviselő állatfigura látható. A szerda reggel például a déli oldalé, a hozzá tartozó állat az elefánt, bolygója a Vénusz.
A kék ég, a nap, a csillagok szabadon tárulnak fel a világmindenség felé.
Gyermekek
A buddhista szerzeteseket igen fiatal koruktól nevelik szemlélődő életre. Mi is láttunk sárga köntösbe burkolódzó gyermekcsapatot, kopasz fejük megszokta az égető napsugár melegét. (Európai embernek nem ajánlatos fejfedő nélkül az utcára lépni, mert égetni kezdi a fejbőrét a nap.) Egy kötött kosárkában van kis tálkájuk, a kezükkel tartják, s az adományételt ebből fogyasztják el. Gyakran állnak félórákat teljes fegyelemben, békében mosolyogva, amíg nevelőik ügyeiket intézik. Nincs hová sietniük, de nem is kezdenek lökdösődni, verekedni egymással. Van ideje a játéknak, szaladgálásnak is, ők mindent fegyelmezetten csinálnak. A népes családok egy-egy gyermeket felajánlanak szerzetesnek, ez áldás a családra is, a gyermek pedig bölcsességet tanul.
Mi magunk a déli napot megelőzve visszatértünk európai környezetünkbe, s a fedett medencében való úszogatás majd masszázs után órákig aludtunk a légkondis szobában.
Dobosy Ildikó
A mosolygó Buddhák feledtetnek minden földi gondot – amíg az európai embernek van rá pénze.
Rangoonra gyorsan leszáll a sötét éjszaka, de a csillagok éberen őrködnek. Wellness hotelünk kertjében sokáig gyönyörködtünk a pálmafákkal övezett tájban, a hold által megvilágított csillogó víztükörben, s a csillagokban, melyek egyre közelebb kerültek hozzánk. Mintha leszálltak volna közénk, a csillagképek egyre világosabban kirajzolódtak.
Kapcsolatok a világgal
Miután hazatértünk kirándulásunkból, a kerti medencében pihenve egy holland férfi-vendég megkínált bennünket gyümölcspéppel, melyet talpas-pohárból szívószállal lehetett fogyasztani. Megkérdezte, csatlakozhat-e hozzánk, mi szívesen fogadtuk, s a következő napokban barátnőmmel hármasban múlattuk az időt, és fogadtuk az úr kedveskedéseit. Ő kelet felé indult világjáró körútjára, s Amerikán keresztül szándékozott hazatérni. Fél évre szabadságot vett ki, közben üzleti kapcsolataira is szánva időt laptopján keresztül. Este egyikünk se akart a szobájába térni, maradtunk tehát a langy szellővel simogató kertben, és angolul társalogtunk. Barátnőm anyanyelvi szinten beszéli az angolt, az úr kemény németes-franciás akcentussal (ilyennek hallottam, lehet, hogy tévedek), magam pedig német, magyar szavakkal keverve, attól függően, kihez szólok. (Különös, hogy angol beszéd közben milyen gyakran jutnak eszembe a német kifejezések.) Természetesen adódott, hogy a csendes éjszakában asztrológiáról kezdtünk beszélgetni.
Buddhaszobrok
Az átbeszélgetett éjszaka ellenére korán indultunk a pagoda belsejének felfedezésére. A félhomályos lépcsőterekből szikrázó színekkel csillogó pillérek, tornyok, tetők, szobrok világába érkeztünk. Buddha hatalmas méretű szobrai az élet különböző szakaszaiban ábrázolják őt, Ül, fekszik, tanít a burmai emberek lágy, kedves mosolyával ajkán. Buddha tartása arra indítja a sétálókat, hogy maguk is ilyen pozíciókban pihenjenek le mellette, órákig lehet elmélkedni, a nyugalom átáramlik a szemlélődőbe. De hát mit is csinálhatna a keleti ember ilyen melegben – ha van ideje. Ugyanis lenn a város utcáin ugyanolyan végtelen nyüzsgés van, mint a világon minden nagy városban, csak több a gyalogos, a riksás, kerékpáros, udvarias mosollyal engednek utat egymásnak. Mi igen kevés időt töltöttünk a forgatagban. Kelet békéjét kerestük és meg is találtuk a Buddha-szobrok mellett.
Csillagok a napfényben
A pagoda nyitott teraszát már felforrósították a napsugarak. A látogatók színes zászlócskákat, virágokat helyeztek el a szentélyek környékén, azok is csillognak a fényben. A nyolc planéta-posztra érkeztünk. Ezek jelölik ki az iránytű állását, a hét napjait. Az egyes bolygókhoz társított állatok, madarak láthatók bennük. A hét különböző napjain született emberek a saját napjukhoz teszik le ajándékaikat. A hétfő bolygója a Hold, állata a tigris. Minthogy a hét csak hét napból áll és nyolc bolygót tartanak nyilván, a szerdát kettéosztották hajnaltól délig és déltől éjfélig tartó szakaszokra. A Nyolc Hétköznap pagodánál ugyanilyen jelképrendszer található. A keleti ember számára a csillagok, a hét napjai, az állatok, növények életük belső világuk külső megjelenési formája. Nem idegen, és nem is próbálják a maguk számára logikai magyarázatokkal érthetővé tenni. Az érzés megmarad érzésnek, a tapasztalás tapasztalásnak, az érzékszerveik még jobban éreznek, és kevesebbet agyalnak.
Minden oldalon Buddha képmását őrző szoborfülke van, felettük pedig az iránytű helyzetét, a kapcsolódó hétköznapot és bolygót képviselő állatfigura látható. A szerda reggel például a déli oldalé, a hozzá tartozó állat az elefánt, bolygója a Vénusz.
A kék ég, a nap, a csillagok szabadon tárulnak fel a világmindenség felé.
Gyermekek
A buddhista szerzeteseket igen fiatal koruktól nevelik szemlélődő életre. Mi is láttunk sárga köntösbe burkolódzó gyermekcsapatot, kopasz fejük megszokta az égető napsugár melegét. (Európai embernek nem ajánlatos fejfedő nélkül az utcára lépni, mert égetni kezdi a fejbőrét a nap.) Egy kötött kosárkában van kis tálkájuk, a kezükkel tartják, s az adományételt ebből fogyasztják el. Gyakran állnak félórákat teljes fegyelemben, békében mosolyogva, amíg nevelőik ügyeiket intézik. Nincs hová sietniük, de nem is kezdenek lökdösődni, verekedni egymással. Van ideje a játéknak, szaladgálásnak is, ők mindent fegyelmezetten csinálnak. A népes családok egy-egy gyermeket felajánlanak szerzetesnek, ez áldás a családra is, a gyermek pedig bölcsességet tanul.
Mi magunk a déli napot megelőzve visszatértünk európai környezetünkbe, s a fedett medencében való úszogatás majd masszázs után órákig aludtunk a légkondis szobában.
Dobosy Ildikó
2007. július 1., vasárnap
Svedaung Pagoda
A pagodák városában is kényeztethetjük magunkat Wellness szállodában
A múlt évben Egyiptomot fedeztük fel (A szfinx tekintete http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=63&alrovat=64&cikkid=8393), most a titokzatos Kelet ragadta meg figyelmünket, s barátnőmmel egy burmai kirándulásra gyűjtöttünk.
Egyik kedvenc filmem az Anna és a király oly nagyon megfogta a fantáziámat, hogy rávettem a barátnőmet, hogy jöjjön velem Burmába, valamint az összes rokonomat, hogy minden születésnapi, karácsonyi ajándék helyett segítsenek nekünk a titokzatos KELET világát megpillantani. Tavaszra összejött az induláshoz elegendő pénz, a többit pedig a véletlenre bíztuk. Mindig annyit fogunk költeni, amennyi van.
Egyszerű kis szállodában foglaltunk helyet, ámde az európaiak számára csak „luxus” szállás vehető igénybe. A hosszú út után szétnéztünk a szállodában és a parkosított kertben csillogó medencére esett tekintetünk. Még mielőtt kicsomagoltunk volna, fürdőruhára vetkőztünk, és irány a medence lágy vize!
Medencék a kertekben
Minthogy reggelre érkeztünk a szállóba, a személyzet már készítette a csodálatos reggeli fogásokat a kert épület felőli oldala mellé kirakott asztalokra. Egy-egy gyümölcsös poharat kézbe véve nyújtóztunk el a jakuzi csobogásában, félig hunyt szemmel kényeztettük bőrünket a vízzel, gyomrunkat a gyümölcsökkel. Bevezetőnek ez tökéletesen megfelelt, még nem égetett a nap, így az úszómedencében is tettünk néhány kört. Meleg víz, langyos víz váltogatásával teljesen elfelejtettük a hosszú repülőút zsibbasztó fáradtságát.
Jöhetett a bőséges reggeli, hogy utána indulhassunk felfedezni Rangoont, a fővárost. Bőséges angol reggelivel raktuk meg tányérjainkat. Saláták, felvágottak, rántotta, joghurtok, krémek, minden, amit szemünk-szánk ismerősnek látott, és mindazok, amiket csak lassan kiporciózva mertünk megkóstolni, mert elképzelni se tudtuk, miből készítették. Figyelmeztettek előre, hogy csak teát, forralt vizet igyunk, teáknak minden változata és kontinentális kávé is rendelkezésünkre állt minden mennyiségben. Késő délutánra terveztük a visszatérést a szállóba és a wellness kényeztető gyönyörei közé. Addig is kényelmes ruhát és cipőt vettünk fel a túrához.
Svedaung Pagoda
Rangoon északi részén álló pagodához indultunk. Messziről láttuk már a dombtetőn álló Svedaung Pagodát, mely egy óriási megfordított haranghoz hasonlít. Valódi aranytól csillog, szemet kápráztató fényességben, mintha a napba néznénk. Körötte, mint szolgálók állnak a kisebb tornyos épületek, mindegyik önmagában mesebeli templom, de a Sveadung fénye minden mást homályba borít. A pálmafákkal díszített dombon vörös és arany színű sárkányok, szfinxek, oroszlánok és elefántok világába hatolunk be.
Kipling így ír róla:
„tüzes napfény lágyította és mérsékelte az összes lila, rózsaszín, cinóberpiros, azúrkék, valamint égővörös árnyalatokat.”
Sztupa
A pagoda egy sztupa. A sztúpák eredetileg sírdombok voltak, aztán egyre díszesebb építmény emeltek a sírdomb fölé. A sztupa valójában maga a megvilágosodott ember jelképe, a Buddha-test, Buddha-beszéd, buddha-tudat szimbóluma. A buddhizmus terjedésével az ázsiai országok is átvették a sztúpát, de közben funkciója és kinézete megváltozott; ennek eredménye a pagoda. Hazánkban is több sztúpát emeltek a buddhista hívek: Budaörsön, Taron, Zalaszántón, Bükkmogyorósdon rendszeresen tartanak találkozókat a szentély környékén.
A Svedaung Pagodában Buddha ereklyéit őrzik és gondozzák. Harangjait szellemek őrzik, a portugálok és az angolok is megpróbálták elrabolni azokat, de a folyó szelleme megvédte és csak a burmaiaknak engedte megtalálni. Bár sokáig angolok őrizték a pagodát, ma ismét a burmaiak és a turisták találkozó helye. Nem tartanak benne istentiszteletet, de sokan járnak föl hozzá meditálni, imádkozni. Lépcsőin mindenkor tömegek telepednek meg, árusok ajánlgatják portékáikat.
A központi sztupa olyan, mint egy tűzpiramis. A négyszögletű alap lassan kerekedik ki, virághagyma formájúvá gömbölyödve. Ebből aranyszál emelkedik ki harangocskákkal csilingelve állandóan, legfelül drágakövekkel kirakott szélkakas csúcsa aranygömb.
Vacsora a kertben
Csodálatos, ámde meglehetősen fárasztó kirándulásunk után a szálloda békés szökőkútjának csobogását hallgattuk előbb a látványfürdőből, majd a hűvös tengerszerűen lejtő medencéből. A kert sarkaiban baldahinos dupla-ágyakban pihentek vagy éppen szórakoztak a vendégek, gyönyörű fiatal lányok és fiúk szolgálták a frissítőket. Akinek masszázsra volt szüksége mind az épületben, mind a kerti ágyakon megrendelhette megfelelő térítésért.
A vacsorát ismét a kertben fogyasztottuk, aki az épületben kívánt az ebédlőben vacsorázni, az bevonult átöltözni estélyi ruhába. Mi rendszerint a könnyű kerti vacsorát választottuk, s addig csobogtunk a vizekben, amíg szemünk nem jelezte, hogy újabb napok újabb kalandokat és látnivalókat ígérnek.
Dobosy Ildikó
A múlt évben Egyiptomot fedeztük fel (A szfinx tekintete http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=63&alrovat=64&cikkid=8393), most a titokzatos Kelet ragadta meg figyelmünket, s barátnőmmel egy burmai kirándulásra gyűjtöttünk.
Egyik kedvenc filmem az Anna és a király oly nagyon megfogta a fantáziámat, hogy rávettem a barátnőmet, hogy jöjjön velem Burmába, valamint az összes rokonomat, hogy minden születésnapi, karácsonyi ajándék helyett segítsenek nekünk a titokzatos KELET világát megpillantani. Tavaszra összejött az induláshoz elegendő pénz, a többit pedig a véletlenre bíztuk. Mindig annyit fogunk költeni, amennyi van.
Egyszerű kis szállodában foglaltunk helyet, ámde az európaiak számára csak „luxus” szállás vehető igénybe. A hosszú út után szétnéztünk a szállodában és a parkosított kertben csillogó medencére esett tekintetünk. Még mielőtt kicsomagoltunk volna, fürdőruhára vetkőztünk, és irány a medence lágy vize!
Medencék a kertekben
Minthogy reggelre érkeztünk a szállóba, a személyzet már készítette a csodálatos reggeli fogásokat a kert épület felőli oldala mellé kirakott asztalokra. Egy-egy gyümölcsös poharat kézbe véve nyújtóztunk el a jakuzi csobogásában, félig hunyt szemmel kényeztettük bőrünket a vízzel, gyomrunkat a gyümölcsökkel. Bevezetőnek ez tökéletesen megfelelt, még nem égetett a nap, így az úszómedencében is tettünk néhány kört. Meleg víz, langyos víz váltogatásával teljesen elfelejtettük a hosszú repülőút zsibbasztó fáradtságát.
Jöhetett a bőséges reggeli, hogy utána indulhassunk felfedezni Rangoont, a fővárost. Bőséges angol reggelivel raktuk meg tányérjainkat. Saláták, felvágottak, rántotta, joghurtok, krémek, minden, amit szemünk-szánk ismerősnek látott, és mindazok, amiket csak lassan kiporciózva mertünk megkóstolni, mert elképzelni se tudtuk, miből készítették. Figyelmeztettek előre, hogy csak teát, forralt vizet igyunk, teáknak minden változata és kontinentális kávé is rendelkezésünkre állt minden mennyiségben. Késő délutánra terveztük a visszatérést a szállóba és a wellness kényeztető gyönyörei közé. Addig is kényelmes ruhát és cipőt vettünk fel a túrához.
Svedaung Pagoda
Rangoon északi részén álló pagodához indultunk. Messziről láttuk már a dombtetőn álló Svedaung Pagodát, mely egy óriási megfordított haranghoz hasonlít. Valódi aranytól csillog, szemet kápráztató fényességben, mintha a napba néznénk. Körötte, mint szolgálók állnak a kisebb tornyos épületek, mindegyik önmagában mesebeli templom, de a Sveadung fénye minden mást homályba borít. A pálmafákkal díszített dombon vörös és arany színű sárkányok, szfinxek, oroszlánok és elefántok világába hatolunk be.
Kipling így ír róla:
„tüzes napfény lágyította és mérsékelte az összes lila, rózsaszín, cinóberpiros, azúrkék, valamint égővörös árnyalatokat.”
Sztupa
A pagoda egy sztupa. A sztúpák eredetileg sírdombok voltak, aztán egyre díszesebb építmény emeltek a sírdomb fölé. A sztupa valójában maga a megvilágosodott ember jelképe, a Buddha-test, Buddha-beszéd, buddha-tudat szimbóluma. A buddhizmus terjedésével az ázsiai országok is átvették a sztúpát, de közben funkciója és kinézete megváltozott; ennek eredménye a pagoda. Hazánkban is több sztúpát emeltek a buddhista hívek: Budaörsön, Taron, Zalaszántón, Bükkmogyorósdon rendszeresen tartanak találkozókat a szentély környékén.
A Svedaung Pagodában Buddha ereklyéit őrzik és gondozzák. Harangjait szellemek őrzik, a portugálok és az angolok is megpróbálták elrabolni azokat, de a folyó szelleme megvédte és csak a burmaiaknak engedte megtalálni. Bár sokáig angolok őrizték a pagodát, ma ismét a burmaiak és a turisták találkozó helye. Nem tartanak benne istentiszteletet, de sokan járnak föl hozzá meditálni, imádkozni. Lépcsőin mindenkor tömegek telepednek meg, árusok ajánlgatják portékáikat.
A központi sztupa olyan, mint egy tűzpiramis. A négyszögletű alap lassan kerekedik ki, virághagyma formájúvá gömbölyödve. Ebből aranyszál emelkedik ki harangocskákkal csilingelve állandóan, legfelül drágakövekkel kirakott szélkakas csúcsa aranygömb.
Vacsora a kertben
Csodálatos, ámde meglehetősen fárasztó kirándulásunk után a szálloda békés szökőkútjának csobogását hallgattuk előbb a látványfürdőből, majd a hűvös tengerszerűen lejtő medencéből. A kert sarkaiban baldahinos dupla-ágyakban pihentek vagy éppen szórakoztak a vendégek, gyönyörű fiatal lányok és fiúk szolgálták a frissítőket. Akinek masszázsra volt szüksége mind az épületben, mind a kerti ágyakon megrendelhette megfelelő térítésért.
A vacsorát ismét a kertben fogyasztottuk, aki az épületben kívánt az ebédlőben vacsorázni, az bevonult átöltözni estélyi ruhába. Mi rendszerint a könnyű kerti vacsorát választottuk, s addig csobogtunk a vizekben, amíg szemünk nem jelezte, hogy újabb napok újabb kalandokat és látnivalókat ígérnek.
Dobosy Ildikó
2007. június 26., kedd
KRISNA-TUDAT
A Krisna-tudatról
„Kertész leszek, fát nevelek…
Nem törődöm semmi mással
Csak a beojtott virággal…”
Arborétum
Krisna-völgyben most, a virágzó május idején arborétum fogad. A völgyön kívül árad a panasz, politika, világmegváltás. Aki azonban a fák növekedését figyeli, növényeket ültet, nem ér rá gengszterekkel, joggal foglalkozni, az jelen van a természet megmentésében, sőt ott van az élőlények születésénél is.
Az arborétum különböző növényfajok társítását jelenti. Nemcsak egy jól ápolt kertet, parkot jelent, hanem fák, cserjék honosítását is. Nem kell ahhoz a távoli keletre utazni, hogy himalájai, indiai élővilágot megismerjünk, elhozták hozzánk a Krisna-völgybe, csak vigyázni kell, hogy a növények megkapják a megfelelő életfeltételeket. Békét, nyugalmat, nevelő szeretetet.
A Krisna-völgy világa ezt szimbolizálja hazánkban is, és mindenütt a világon. A természet önmaga megad mindent ingyen, nem kell harcolni, küzdeni érte. Mi tesszük a dolgunkat, az állatokat, növényeket nem pusztítjuk, hanem neveljük, s ők sem szolgálnak minket, hanem társainkká lesznek munkában, pihenésben.
Filozófia
A Krisna-völgy lakóinak életvitele a Védák tanításán alapul. A Védák nem az emberi tudás összefoglaló művei, ez a tudomány a lelki világból való. Olyasféle, mint édesanyánk. Tőle tanulunk legtöbbet, nem az iskolákból. Legelőször is ő tudja megmondani, hogy ki az apánk. Ezt tőle fogadjuk el, így leszünk teljesek, ezáltal kaptunk emberi formát. A Véda az anyánk, a Brahman az ősatyánk. (Ez a gondolkodás világosan megmutatja, hogy nem köznapi értelemben kell felfognunk a Védákban olvasottakat, az istenek is szimbolikus értelműek, nem kell azt képzelni, hogy az indiaiak több istent imádnak, az istenségek a lélek alkotó elemei.)
A transzcendentális tudás világegyetemünk határain túlról származik. Mi még világegyetemünk határait sem tudjuk megismerni; a lelki világ, mely nem múlandó, nem bizonyítékokon alapszik, azt a mi világunk eszközeivel nem lehet megközelíteni.
A Krisna név az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti. Krisnától ered a Bhagavad Gítá, mely valódi védikus tudás. Azt ajánlja, hogy a kereső ember valódi tanítóhoz forduljon kérdéseivel. Eredetileg egyetlen Véda volt, s az emberek szájból fülbe: hallás után tanulták. A régi ember memóriája nem volt leterhelve ezer más anyaggal, képes volt az élet lényege felé fordulni. Homérosz és Vejnemöjnen is énekelve adta át tudását társainak a költészet időtálló nyelvezetével. Ők a valódi tudás átadására törekedtek.
Mi az Abszolút Igazság?
Az Abszolút Igazság az, akiből minden kiárad. Az Abszolút Igazság tudatos és önragyogó. Tökéletes és teljes, bármit hoz létre, az is teljes egész. S bármennyi teljes egészet hoz létre magából, mindig teljes egész marad. (Szimbolizálhatjuk ezt a szerető anyai testtel, mely nem lesz kevesebb azáltal, hogy tökéletes lényeket hoz létre.)
A tanító (ăcărya)
Pradhupăda 1896-ban született Kalkuttában, Indiában. Tanítójától azt a feladatot kapta, hogy szentelje életét a védikus tanítások terjesztésére angol nyelvterületeken. 1950-ben elfogadta a visszavonult rendet, 59-ben pedig a lemondott rendet. Ezután kiadta a Srimad Bhagavatam három kötetét, majd Amerikába ment. Itt India klasszikus filozófiájának hatvan kötetnyi fordítását írta meg.
1966 júliusában megalapította a Krisna Tudat Nemzetközi Szervezetét, s száznál több iskolát, templomokat, gazdálkodóközösségeket hoztak létre. Dallasban is megvalósult a védikus rendszerű általános és középiskolai oktatás.
Eközben Nyugat-Bengálban, Indiában is felépült egy nemzetközi kulturális központ és nemzetközi vendégház, s ennek példáján a világon mindenütt fogadnak turistákat, akik szeretnének megismerkedni a védikus életformával.
Turizmus hazánkban
A magyarországi Krisna-völgyben is szívesen látják a vendégeket. Rendszeresen fogadnak turista csoportokat, hiszen a tanítást mindazok számára hozzáférhetővé akarják tenni, akik elfogadják a Védák tanítását. (www.krisnavolgy)
Folytatjuk az Élet valódi célja című fejezettel.
„Kertész leszek, fát nevelek…
Nem törődöm semmi mással
Csak a beojtott virággal…”
Arborétum
Krisna-völgyben most, a virágzó május idején arborétum fogad. A völgyön kívül árad a panasz, politika, világmegváltás. Aki azonban a fák növekedését figyeli, növényeket ültet, nem ér rá gengszterekkel, joggal foglalkozni, az jelen van a természet megmentésében, sőt ott van az élőlények születésénél is.
Az arborétum különböző növényfajok társítását jelenti. Nemcsak egy jól ápolt kertet, parkot jelent, hanem fák, cserjék honosítását is. Nem kell ahhoz a távoli keletre utazni, hogy himalájai, indiai élővilágot megismerjünk, elhozták hozzánk a Krisna-völgybe, csak vigyázni kell, hogy a növények megkapják a megfelelő életfeltételeket. Békét, nyugalmat, nevelő szeretetet.
A Krisna-völgy világa ezt szimbolizálja hazánkban is, és mindenütt a világon. A természet önmaga megad mindent ingyen, nem kell harcolni, küzdeni érte. Mi tesszük a dolgunkat, az állatokat, növényeket nem pusztítjuk, hanem neveljük, s ők sem szolgálnak minket, hanem társainkká lesznek munkában, pihenésben.
Filozófia
A Krisna-völgy lakóinak életvitele a Védák tanításán alapul. A Védák nem az emberi tudás összefoglaló művei, ez a tudomány a lelki világból való. Olyasféle, mint édesanyánk. Tőle tanulunk legtöbbet, nem az iskolákból. Legelőször is ő tudja megmondani, hogy ki az apánk. Ezt tőle fogadjuk el, így leszünk teljesek, ezáltal kaptunk emberi formát. A Véda az anyánk, a Brahman az ősatyánk. (Ez a gondolkodás világosan megmutatja, hogy nem köznapi értelemben kell felfognunk a Védákban olvasottakat, az istenek is szimbolikus értelműek, nem kell azt képzelni, hogy az indiaiak több istent imádnak, az istenségek a lélek alkotó elemei.)
A transzcendentális tudás világegyetemünk határain túlról származik. Mi még világegyetemünk határait sem tudjuk megismerni; a lelki világ, mely nem múlandó, nem bizonyítékokon alapszik, azt a mi világunk eszközeivel nem lehet megközelíteni.
A Krisna név az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti. Krisnától ered a Bhagavad Gítá, mely valódi védikus tudás. Azt ajánlja, hogy a kereső ember valódi tanítóhoz forduljon kérdéseivel. Eredetileg egyetlen Véda volt, s az emberek szájból fülbe: hallás után tanulták. A régi ember memóriája nem volt leterhelve ezer más anyaggal, képes volt az élet lényege felé fordulni. Homérosz és Vejnemöjnen is énekelve adta át tudását társainak a költészet időtálló nyelvezetével. Ők a valódi tudás átadására törekedtek.
Mi az Abszolút Igazság?
Az Abszolút Igazság az, akiből minden kiárad. Az Abszolút Igazság tudatos és önragyogó. Tökéletes és teljes, bármit hoz létre, az is teljes egész. S bármennyi teljes egészet hoz létre magából, mindig teljes egész marad. (Szimbolizálhatjuk ezt a szerető anyai testtel, mely nem lesz kevesebb azáltal, hogy tökéletes lényeket hoz létre.)
A tanító (ăcărya)
Pradhupăda 1896-ban született Kalkuttában, Indiában. Tanítójától azt a feladatot kapta, hogy szentelje életét a védikus tanítások terjesztésére angol nyelvterületeken. 1950-ben elfogadta a visszavonult rendet, 59-ben pedig a lemondott rendet. Ezután kiadta a Srimad Bhagavatam három kötetét, majd Amerikába ment. Itt India klasszikus filozófiájának hatvan kötetnyi fordítását írta meg.
1966 júliusában megalapította a Krisna Tudat Nemzetközi Szervezetét, s száznál több iskolát, templomokat, gazdálkodóközösségeket hoztak létre. Dallasban is megvalósult a védikus rendszerű általános és középiskolai oktatás.
Eközben Nyugat-Bengálban, Indiában is felépült egy nemzetközi kulturális központ és nemzetközi vendégház, s ennek példáján a világon mindenütt fogadnak turistákat, akik szeretnének megismerkedni a védikus életformával.
Turizmus hazánkban
A magyarországi Krisna-völgyben is szívesen látják a vendégeket. Rendszeresen fogadnak turista csoportokat, hiszen a tanítást mindazok számára hozzáférhetővé akarják tenni, akik elfogadják a Védák tanítását. (www.krisnavolgy)
Folytatjuk az Élet valódi célja című fejezettel.
A SZIKH VALLÁS
A szikh vallás követői vajon Istennel egyesülnek, vagy visszatérnek a Földre?
Krisna követői
A világ nagy városait járva, Budapesten a Váci utcában is rendszeresen találkozhatunk indiai ruhába öltözött helybéli (nálunk magyar) lányokkal, fiúkkal, akik elkötelezték magukat a Bhagavad Gítá tanainak követésére, és kedves, szelíd szóval beszélgetést kezdeményeznek velünk, kis adományért könyvet adnak, s az adományból fedélnélkülieket segítenek, gyakran ingyen-konyhát rendeznek be a rászorulóknak. Ismereteik szerint az örök Igazságot szolgálják.
„Az Igazságot megtalálni annyit tesz, mint önmagunkat megvalósítani, rendeltetésünket megtalálni, azaz tökéletessé válni. Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm, amellyel csak rendelkezem. Nagyon ritka az olyan ember, aki képességeinek határaival tisztában van.” (Gandhi: Önmegismerés 1921. nov. 17.)
Van-e fontosabb a mindenkori ember számára, mint az Igazság – a saját igazságunk, meggyőződésünk kutatása? Bármiben keressük az igazunkat, magunkat keressük, a helyünket a világban. Valahol a tudat gömbjében munkálkodhatunk a sokféleség, a szétválás irányában is, de dolgozhatunk befelé, az egyesülés, az örök emberi, a középpont irányában is. A nagy vallások mondanivalója az ember számára, hogy nem vagyunk pusztán anyag, véges létünk feloldódhat az Egyetemes Tudatban, fizikai testünkön túl részei vagyunk az örökkévalóságnak. Aki ezt megtapasztalta, annak számára megszűnik a halálfélelem, s többé nem manipulálható.
„Akinek elméje bölcsességgel telt el, Nem gyászol az élőt, éppúgy halottat sem. Tanuld meg: törhetetlen és elpusztíthatatlanAz Élet, mely létet áraszt mindenekbe….
Mert a lélek soha-soha nem született, Soha meg nem halhat, nem szűnik meg soha…”
(Bhavagad Gítá: A Magasztos Éneke)
Muszlim hódítások kora
A XVI. században Indiában a muszlim hódítással egy időben keresték az utat a világvallások egyesítésére. Minden vallás magában hordozza korának és földrajzi helyének jellegzetességeit. A hindu vallás is többször megújult már évezredek óta, Buddha maga is ilyen újító volt, de ebben a korban már a buddhizmus a kiskocsi és a nagykocsi követőire szűkült, s a hindu – muzlim hatások erősödtek meg az óriási kontinensen.
Az egyistenhit
már Egyiptomban is nagy megújulást jelentett Echnaton korában. Azóta többször is felmerült már a vallások egyesítésének gondolata. Indiában a pandzsábi Nának Csand guru (1469-1539) törekszik a hindu és a mohamedán vallás közös útját megtalálni. Megmaradt a reinkarnáció tana, hiszen a hindu lélek számára ez változtathatatlan, ámde egyszerűsíteni kell a bonyolult kasztrendszert. India mindennapi életében a Krisnáról szóló mítoszok kitörölhetetlenek voltak, ennek az Egyetlen Isten földi megtestesülései nem mondtak ennek ellent. A hindu szentháromság Brahma, Visnu, Síva a Teremtő sokszínűségét fejezte ki, aki a Bhagavad Gítá szerint is inkarnálódhatott Krisnában. Ő egyúttal az Igazság Szeretete is és a Szeretet Igazsága, aki a tökéletes testvériséget képviseli, nála mindenki egyenlő.
Nának munkájában segítőtársra lelt Kabír izlám reformerben. Ő is az egyesítésre törekedett, hiszen a nagy mogul uralkodók egész Indiára szerették volna kiterjeszteni hatalmukat, megnyerni magunknak az indiai uralkodó osztályt, valamint az indiai művészeket is. Az udvari festők egyúttal a történelem krónikásai voltak, szemtanúként festették meg a mogul udvar környezetét felismerhető módon.
A tanítványok
Nának fegyelmezett életmódot hirdetett. Követőit tanítványoknak, vagyis szikheknek nevezték. Ez a fegyelem megfelelt a mohamedán előírásoknak is. Tanítása szerint Istennek nincs alakja, de lényege mindenben benne van, ő maga a Tudatosság, Fegyelmezettség, „Nam” a neve. Nam előtt nincs osztály vagy kasztkülönbség, férfi, nő egyenlő jogú. Ez a mai napig nagy ellentétet jelent az indiai környezetben, ahol a kasztrendszert és a vallási különbségeket nem tudták a mai napig se véglegesen eltörölni.
A szikh vallás követői egyre inkább elkülönültek mind a muszlim, mind az hindu tömegektől szigorú szabályaik miatt, melyre esküt tettek, hogy életük végéig megtartják. A harccal fenyegető ellentétek hatására maguk is harcias néppé váltak, bízva a Bhagavad Gítá tanításaiban vállalták a küzdelmet meggyőződésükért. Kilenc guru követte Nánakot, s felépítették az amritszári Aranytemplomot.
A tizenhetedik század óta a szent könyv, a Granth Száhib testesíti meg a szikh vallás hajtóerejét. Észak-Indiában és szerte a világon már több mint 23 millió ember nevezi magát a vallás követőjének.
Az otthon
Minden családban van egy szoba, ahol a szent iratokat olvassák és mantráznak. Az imaterembe lépés előtt mindenki befedni a fejét, leveszi cipőjét és harisnyáját, és megmosakszik. Az egyenlőség hangsúlyozásaképp mindenki a padlón ül, a nők és a férfiak gyakran egymástól külön. Az ima után lisztből, vajból és cukorból készítik el a karáh-parsád nevű édességüket, melyet a rövid karddal (kirpan) történő kevergetés után közösen fogyasztanak el.
Az indiai szikhek már külsejükben is megkülönböztetik magukat a többi hindutól. Nem nyíratják le a hajukat, szőrzetüket, vagyis nem avatkoznak a természet rendjébe, de ápoltan tartják, fésűkkel fogják össze. Egyszerűségüket és tisztaságukat a fehér rövid nadrág is kifejezi, amit könnyű rendben tartani. Szimbolikus jelentőségű a rövid kard, mert bármikor készen állnak megvédeni igazságukat és az elnyomottak védelmét biztosítani harc árán is. Az acél karkötő pedig a puritánságot, keménységet képviseli. Legtöbbször turbánt hordanak.
Ha betöltötték a tizennegyedik életévüket, új nevet kapnak, melynek egyik tagja a férfiaknál a Szingh, vagyis Oroszlán, a nőknél a Kaur vagyis Hercegnő. Nainsukh indiai festő miniatúráin jól felismerhetően ábrázolta a 17. századi szikh viseletet. (Balvant Szingh rádzsa kilovagol kíséretével)
Szertartások
A Grant Száhib, a szent könyv felel meg a papi funkciónak. Előtte tartják meg eskükőjüket, mutatják be újszülött gyermekeiket. Fontos hely a templom, hiszen ott találkoznak, s a közelben lévő termekben járnak a gyerekek iskolába, ahol korán elsajátítják hitük, történetük lényegét
A halált az élet természetes folyományának tekintik, a hamvakat a folyóba szórják, s napokig a szent könyveket olvassák, hiszen a halott ebben az időben vagy új életre készül, vagy Istennel fog egyesülni, ami a végső Igazság.
Krisna követői
A világ nagy városait járva, Budapesten a Váci utcában is rendszeresen találkozhatunk indiai ruhába öltözött helybéli (nálunk magyar) lányokkal, fiúkkal, akik elkötelezték magukat a Bhagavad Gítá tanainak követésére, és kedves, szelíd szóval beszélgetést kezdeményeznek velünk, kis adományért könyvet adnak, s az adományból fedélnélkülieket segítenek, gyakran ingyen-konyhát rendeznek be a rászorulóknak. Ismereteik szerint az örök Igazságot szolgálják.
„Az Igazságot megtalálni annyit tesz, mint önmagunkat megvalósítani, rendeltetésünket megtalálni, azaz tökéletessé válni. Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm, amellyel csak rendelkezem. Nagyon ritka az olyan ember, aki képességeinek határaival tisztában van.” (Gandhi: Önmegismerés 1921. nov. 17.)
Van-e fontosabb a mindenkori ember számára, mint az Igazság – a saját igazságunk, meggyőződésünk kutatása? Bármiben keressük az igazunkat, magunkat keressük, a helyünket a világban. Valahol a tudat gömbjében munkálkodhatunk a sokféleség, a szétválás irányában is, de dolgozhatunk befelé, az egyesülés, az örök emberi, a középpont irányában is. A nagy vallások mondanivalója az ember számára, hogy nem vagyunk pusztán anyag, véges létünk feloldódhat az Egyetemes Tudatban, fizikai testünkön túl részei vagyunk az örökkévalóságnak. Aki ezt megtapasztalta, annak számára megszűnik a halálfélelem, s többé nem manipulálható.
„Akinek elméje bölcsességgel telt el, Nem gyászol az élőt, éppúgy halottat sem. Tanuld meg: törhetetlen és elpusztíthatatlanAz Élet, mely létet áraszt mindenekbe….
Mert a lélek soha-soha nem született, Soha meg nem halhat, nem szűnik meg soha…”
(Bhavagad Gítá: A Magasztos Éneke)
Muszlim hódítások kora
A XVI. században Indiában a muszlim hódítással egy időben keresték az utat a világvallások egyesítésére. Minden vallás magában hordozza korának és földrajzi helyének jellegzetességeit. A hindu vallás is többször megújult már évezredek óta, Buddha maga is ilyen újító volt, de ebben a korban már a buddhizmus a kiskocsi és a nagykocsi követőire szűkült, s a hindu – muzlim hatások erősödtek meg az óriási kontinensen.
Az egyistenhit
már Egyiptomban is nagy megújulást jelentett Echnaton korában. Azóta többször is felmerült már a vallások egyesítésének gondolata. Indiában a pandzsábi Nának Csand guru (1469-1539) törekszik a hindu és a mohamedán vallás közös útját megtalálni. Megmaradt a reinkarnáció tana, hiszen a hindu lélek számára ez változtathatatlan, ámde egyszerűsíteni kell a bonyolult kasztrendszert. India mindennapi életében a Krisnáról szóló mítoszok kitörölhetetlenek voltak, ennek az Egyetlen Isten földi megtestesülései nem mondtak ennek ellent. A hindu szentháromság Brahma, Visnu, Síva a Teremtő sokszínűségét fejezte ki, aki a Bhagavad Gítá szerint is inkarnálódhatott Krisnában. Ő egyúttal az Igazság Szeretete is és a Szeretet Igazsága, aki a tökéletes testvériséget képviseli, nála mindenki egyenlő.
Nának munkájában segítőtársra lelt Kabír izlám reformerben. Ő is az egyesítésre törekedett, hiszen a nagy mogul uralkodók egész Indiára szerették volna kiterjeszteni hatalmukat, megnyerni magunknak az indiai uralkodó osztályt, valamint az indiai művészeket is. Az udvari festők egyúttal a történelem krónikásai voltak, szemtanúként festették meg a mogul udvar környezetét felismerhető módon.
A tanítványok
Nának fegyelmezett életmódot hirdetett. Követőit tanítványoknak, vagyis szikheknek nevezték. Ez a fegyelem megfelelt a mohamedán előírásoknak is. Tanítása szerint Istennek nincs alakja, de lényege mindenben benne van, ő maga a Tudatosság, Fegyelmezettség, „Nam” a neve. Nam előtt nincs osztály vagy kasztkülönbség, férfi, nő egyenlő jogú. Ez a mai napig nagy ellentétet jelent az indiai környezetben, ahol a kasztrendszert és a vallási különbségeket nem tudták a mai napig se véglegesen eltörölni.
A szikh vallás követői egyre inkább elkülönültek mind a muszlim, mind az hindu tömegektől szigorú szabályaik miatt, melyre esküt tettek, hogy életük végéig megtartják. A harccal fenyegető ellentétek hatására maguk is harcias néppé váltak, bízva a Bhagavad Gítá tanításaiban vállalták a küzdelmet meggyőződésükért. Kilenc guru követte Nánakot, s felépítették az amritszári Aranytemplomot.
A tizenhetedik század óta a szent könyv, a Granth Száhib testesíti meg a szikh vallás hajtóerejét. Észak-Indiában és szerte a világon már több mint 23 millió ember nevezi magát a vallás követőjének.
Az otthon
Minden családban van egy szoba, ahol a szent iratokat olvassák és mantráznak. Az imaterembe lépés előtt mindenki befedni a fejét, leveszi cipőjét és harisnyáját, és megmosakszik. Az egyenlőség hangsúlyozásaképp mindenki a padlón ül, a nők és a férfiak gyakran egymástól külön. Az ima után lisztből, vajból és cukorból készítik el a karáh-parsád nevű édességüket, melyet a rövid karddal (kirpan) történő kevergetés után közösen fogyasztanak el.
Az indiai szikhek már külsejükben is megkülönböztetik magukat a többi hindutól. Nem nyíratják le a hajukat, szőrzetüket, vagyis nem avatkoznak a természet rendjébe, de ápoltan tartják, fésűkkel fogják össze. Egyszerűségüket és tisztaságukat a fehér rövid nadrág is kifejezi, amit könnyű rendben tartani. Szimbolikus jelentőségű a rövid kard, mert bármikor készen állnak megvédeni igazságukat és az elnyomottak védelmét biztosítani harc árán is. Az acél karkötő pedig a puritánságot, keménységet képviseli. Legtöbbször turbánt hordanak.
Ha betöltötték a tizennegyedik életévüket, új nevet kapnak, melynek egyik tagja a férfiaknál a Szingh, vagyis Oroszlán, a nőknél a Kaur vagyis Hercegnő. Nainsukh indiai festő miniatúráin jól felismerhetően ábrázolta a 17. századi szikh viseletet. (Balvant Szingh rádzsa kilovagol kíséretével)
Szertartások
A Grant Száhib, a szent könyv felel meg a papi funkciónak. Előtte tartják meg eskükőjüket, mutatják be újszülött gyermekeiket. Fontos hely a templom, hiszen ott találkoznak, s a közelben lévő termekben járnak a gyerekek iskolába, ahol korán elsajátítják hitük, történetük lényegét
A halált az élet természetes folyományának tekintik, a hamvakat a folyóba szórják, s napokig a szent könyveket olvassák, hiszen a halott ebben az időben vagy új életre készül, vagy Istennel fog egyesülni, ami a végső Igazság.
TENZIN GYATSO
A Dalai Láma családja
A mandaláról szóló írásban elmondtuk, hogyan kapta meg a XIV. Dalai Láma az engedélyt, hogy a Kálacsakra mandalában belépést adhasson sok ezer embernek a világ minden táján. Az engedély magától Buddhától származik egyenes vonalban.
Ki hát maga a Dalai Láma, honnan származik? Kik a szülei, testvérei?
A Dalai Láma szüleinek háza szintén Lhászában volt. Az egész családot elhozták a gyermek lámával együtt. Amdóról, a szülőföldjükről mesélnek, ahol egyszerű parasztok voltak egy kis gazdaságban, mielőtt a legkisebb fiukban felismerték a Dalai Láma inkarnációját... Amdó már Kínában fekszik, Csinghaj tartományban, de lakosai csaknem kizárólag tibetiek. Szülőföldjük italát, az amdó teát nem vajjal készítik, hanem tejjel és egy kevés sóval. És még valami utal régi hazájukra: a tájszólásuk. Mindketten csak törve beszélik a központi tartományok tibeti nyelvét. A Dalai Láma tizennégy éves bátyja a tolmács, mert ő már gyerekkorában Lhászába került, és hamar megtanulta a tibeti társalgási nyelvet. Csak a szüleivel beszél még amdói tájszólásban.
Miközben a beszélgetés zajlik, szemrevételezzük vendéglátóinkat. Mindketten nagyon kellemes emberek. Rokonszenves természetességük elárulja egyszerű származásukat, de magatartásuk és viselkedésük olyan, mintha született nemesek volnának. Óriási változás egy távoli tartomány kis parasztházából hercegi rangba kerülni Lhászában! A palota, a terjedelmes birtokok most mind az ő tulajdonuk. Úgy látszik, jellemváltozás nélkül estek át életkörülményeik e hirtelen változásán. Van valami nemesi egyszerűség a „szentanyában” és sokkal intelligensebb, mint a férje. Neki talán mégis a fejébe szállt a gyors dicsőség...
És itt van a tizennégy éves fiuk, Lobszang Szamten. Élénk, értelmes, és mohó fiatalember. Kiderül, hogy a „Dalai Láma” nevet a tibetiek egyáltalán nem használják. Ez a név a mongolból származik, és lefordítva annyit jelent, hogy „tágas óceán”. A Dalai Láma tibeti nyelven a „Gyalpo Rinpocse”, ami körülbelül „nagyra becsült királyt” jelent. A szülők és a testvérek az intimebb formát használják, ha róla beszélnek: „Kündün”, ami lefordítva egyszerűen „jelenlét”-et jelent.
A „szent szülőknek” összesen hat gyermekük volt. A legidősebb fiút még jóval a Dalai Láma felfedezése előtt ugyancsak egy Buddha inkarnációjaként ismerték fel, és a tagceli kolostor lámája lett. Őt is „Rinpocsé”-nek szólították, mint minden inkarnált lámát. A korban második fiú, Gyalo Thündrup, Kínában járt iskolába, a tizennégy éves Lobszang Szamten pedig a szerzeteshivatalnoki pályára volt szánva. A Dalai Lámának fivérein kívül két nővére is van. A „szentanya” később még egy inkarnációnak adott életet, a Ngari Rinpocsénak. Három inkarnáció anyjaként egyedülálló jelenség a buddhista világban.
Nem szabad elfelejteni, hogy egész Tibetben ezen az egy családon kívül senkinek sincs joga a fiatal istenkirályt megszólítani; eltekintve a néhány apáti rangban lévő személyes szolgától.
Általános szokás ugyanis Tibet valamennyi szerzetesét „lámá”-nak nevezni. Valójában azonban csak az inkarnációk viselhetik ezt a címet, és néhány szerzetes, aki aszkéta életével vagy csodatetteivel rászolgál erre. Minden lámának előjoga az áldásadás, és úgy tisztelik őket, mint a szenteket.
Hivatalok
Lhásza lakóinak mindenre van ideje. Évszázadunk legcsúnyább betegsége, az örökös hajsza ide még nem érkezett el. Itt senki sem dolgozta agyon magát. A hivatalokban kedélyesen ment a munka. A hivatalnokok késő délelőtt jelentek meg, és kora délután már hazamentek. Ha valamelyiküknek vendégei voltak, egyszerűen elküldött egy szolgát egyik kollégájához, hogy helyettesítse.
Nők
A nők itt mit sem tudnak az egyenjogúságról, és azt hiszem, jól érzik magukat így. Órákon át szépítkeznek, átfűzik gyöngysoraikat, új szöveteket vásárolnak, és közben azon gondolkoznak, hogyan főzhetnék le X.Y nejét a legközelebbi estélyen. A háztartásban az ujjukat sem kell mozdítaniuk. Folyton egy óriási kulcscsomót hordanak magukkal méltóságuk jeleként, mert Lhászában minden csekélységet többszörösen elzárnak.
Játék
A madzsong kínai társasjáték, ami egy időben általános szenvedély volt. El voltak bűvölve tőle, napokon és éjszakákon át játszották, és közben megfeledkeztek mindenről: kötelességről, háztartásról, családról. A tét gyakran igen magas. Mindenki játszott, és időnként még a szolgák is elvesztettek néhány óra alatt mindent, amit hosszú évek munkájával kuporgattak össze. A kormány végül megsokallta, és betiltotta a játékot. Felvásárolt minden madzsongot, és a titokban játszókat súlyos pénz- és munkabüntetéssel sújtotta. Minél magasabb volt a rajtakapott személy rangja, annál nagyobb volt a büntetése. Ez használt! Az emberek sokáig sóhajtoztak és búsultak még a játék után, de betartották a tilalmat. A hierarchia hatalma mégiscsak nagy volt! Az emberek idővel aztán belátták, mennyire elhanyagoltak mindent a játékszenvedély miatt. Hamarosan más időtöltést találtak: sakkot vagy halmát játszottak, ártatlan szójátékokkal és rejtvényekkel szórakoztak.
A mandaláról szóló írásban elmondtuk, hogyan kapta meg a XIV. Dalai Láma az engedélyt, hogy a Kálacsakra mandalában belépést adhasson sok ezer embernek a világ minden táján. Az engedély magától Buddhától származik egyenes vonalban.
Ki hát maga a Dalai Láma, honnan származik? Kik a szülei, testvérei?
A Dalai Láma szüleinek háza szintén Lhászában volt. Az egész családot elhozták a gyermek lámával együtt. Amdóról, a szülőföldjükről mesélnek, ahol egyszerű parasztok voltak egy kis gazdaságban, mielőtt a legkisebb fiukban felismerték a Dalai Láma inkarnációját... Amdó már Kínában fekszik, Csinghaj tartományban, de lakosai csaknem kizárólag tibetiek. Szülőföldjük italát, az amdó teát nem vajjal készítik, hanem tejjel és egy kevés sóval. És még valami utal régi hazájukra: a tájszólásuk. Mindketten csak törve beszélik a központi tartományok tibeti nyelvét. A Dalai Láma tizennégy éves bátyja a tolmács, mert ő már gyerekkorában Lhászába került, és hamar megtanulta a tibeti társalgási nyelvet. Csak a szüleivel beszél még amdói tájszólásban.
Miközben a beszélgetés zajlik, szemrevételezzük vendéglátóinkat. Mindketten nagyon kellemes emberek. Rokonszenves természetességük elárulja egyszerű származásukat, de magatartásuk és viselkedésük olyan, mintha született nemesek volnának. Óriási változás egy távoli tartomány kis parasztházából hercegi rangba kerülni Lhászában! A palota, a terjedelmes birtokok most mind az ő tulajdonuk. Úgy látszik, jellemváltozás nélkül estek át életkörülményeik e hirtelen változásán. Van valami nemesi egyszerűség a „szentanyában” és sokkal intelligensebb, mint a férje. Neki talán mégis a fejébe szállt a gyors dicsőség...
És itt van a tizennégy éves fiuk, Lobszang Szamten. Élénk, értelmes, és mohó fiatalember. Kiderül, hogy a „Dalai Láma” nevet a tibetiek egyáltalán nem használják. Ez a név a mongolból származik, és lefordítva annyit jelent, hogy „tágas óceán”. A Dalai Láma tibeti nyelven a „Gyalpo Rinpocse”, ami körülbelül „nagyra becsült királyt” jelent. A szülők és a testvérek az intimebb formát használják, ha róla beszélnek: „Kündün”, ami lefordítva egyszerűen „jelenlét”-et jelent.
A „szent szülőknek” összesen hat gyermekük volt. A legidősebb fiút még jóval a Dalai Láma felfedezése előtt ugyancsak egy Buddha inkarnációjaként ismerték fel, és a tagceli kolostor lámája lett. Őt is „Rinpocsé”-nek szólították, mint minden inkarnált lámát. A korban második fiú, Gyalo Thündrup, Kínában járt iskolába, a tizennégy éves Lobszang Szamten pedig a szerzeteshivatalnoki pályára volt szánva. A Dalai Lámának fivérein kívül két nővére is van. A „szentanya” később még egy inkarnációnak adott életet, a Ngari Rinpocsénak. Három inkarnáció anyjaként egyedülálló jelenség a buddhista világban.
Nem szabad elfelejteni, hogy egész Tibetben ezen az egy családon kívül senkinek sincs joga a fiatal istenkirályt megszólítani; eltekintve a néhány apáti rangban lévő személyes szolgától.
Általános szokás ugyanis Tibet valamennyi szerzetesét „lámá”-nak nevezni. Valójában azonban csak az inkarnációk viselhetik ezt a címet, és néhány szerzetes, aki aszkéta életével vagy csodatetteivel rászolgál erre. Minden lámának előjoga az áldásadás, és úgy tisztelik őket, mint a szenteket.
Hivatalok
Lhásza lakóinak mindenre van ideje. Évszázadunk legcsúnyább betegsége, az örökös hajsza ide még nem érkezett el. Itt senki sem dolgozta agyon magát. A hivatalokban kedélyesen ment a munka. A hivatalnokok késő délelőtt jelentek meg, és kora délután már hazamentek. Ha valamelyiküknek vendégei voltak, egyszerűen elküldött egy szolgát egyik kollégájához, hogy helyettesítse.
Nők
A nők itt mit sem tudnak az egyenjogúságról, és azt hiszem, jól érzik magukat így. Órákon át szépítkeznek, átfűzik gyöngysoraikat, új szöveteket vásárolnak, és közben azon gondolkoznak, hogyan főzhetnék le X.Y nejét a legközelebbi estélyen. A háztartásban az ujjukat sem kell mozdítaniuk. Folyton egy óriási kulcscsomót hordanak magukkal méltóságuk jeleként, mert Lhászában minden csekélységet többszörösen elzárnak.
Játék
A madzsong kínai társasjáték, ami egy időben általános szenvedély volt. El voltak bűvölve tőle, napokon és éjszakákon át játszották, és közben megfeledkeztek mindenről: kötelességről, háztartásról, családról. A tét gyakran igen magas. Mindenki játszott, és időnként még a szolgák is elvesztettek néhány óra alatt mindent, amit hosszú évek munkájával kuporgattak össze. A kormány végül megsokallta, és betiltotta a játékot. Felvásárolt minden madzsongot, és a titokban játszókat súlyos pénz- és munkabüntetéssel sújtotta. Minél magasabb volt a rajtakapott személy rangja, annál nagyobb volt a büntetése. Ez használt! Az emberek sokáig sóhajtoztak és búsultak még a játék után, de betartották a tilalmat. A hierarchia hatalma mégiscsak nagy volt! Az emberek idővel aztán belátták, mennyire elhanyagoltak mindent a játékszenvedély miatt. Hamarosan más időtöltést találtak: sakkot vagy halmát játszottak, ártatlan szójátékokkal és rejtvényekkel szórakoztak.
KALACSAKRA
A mandala világa
A XIV. Dalai Láma kiterjesztette a buddhizmust az egész világra, hiszen rendszeresen több ezer embernek tart beavatást a Kálacsakra tantra jógába a Föld különböző részein. Szerzetesei a beavatás idején színes homokból elkészítik a mandalát, s a láma adja meg az engedélyt a belépéshez a mandalába.
Kálacsakra beavatás
A torontói National Trade Centre hatalmas termében gyülekeztek a különböző népek ezrei, hogy részt vegyenek a szertartáson. A szertartás maga általában három nap, de előkészületekkel együtt tíz napot vesz igénybe. A világba szétszórt tibetiek évekig dolgoznak azért, hogy jelenlegi lakóhelyük közelében megtarthassák a beavatást. Egy évvel korábban már lehet jelentkezni, befizetik az adományokat, és ezzel kijelölik az előadóteremben és az étkezőteremben (sátorban) azt az ülőhelyet, hol a szertartás idején tartózkodni fognak. Szállásról mindenki magának gondoskodhat, de a környék szállodái és lakossága is felkészül a fogadásra. Néhányan azonban az étkezősátorban vernek tanyát hálózsákjukkal. Víz általában van a közelben – folyó, patak, ivóvíz, kutak -, ahol tisztálkodni lehet. A szülők gyerekeikkel együtt indulnak útnak, az előadóterembe is bemehetnek a gyerekek, az asszonyok szoptatnak előadás közben, hiszen a hangosítót a gyerekek zümmögése se tudja közömbösíteni. Általában angol nyelven történik az előadás, a láma tibeti nyelven beszél, angolra fordítják, de lehet német, francia, spanyol, olasz nyelvű fordító fülhallgatókat is bérelni. Az utolsó napon feláll a láma, és angolul felel az előzetesen feltett kérdésekre. Fiatal tibeti férfiak népviseleti ruhában ügyelnek a rendre, vezetik ki a gyerekeket, ha szükséges, és mindazt, amit kézrátéttel kell elvégezni, ők adják át a hallgatóságnak.
A tan átadása
Egy évvel azután, hogy Buddha megvilágosodott, megtért Shambalába Davazangpo királyhoz, aki Sivána Land Helden élt. Buddha itt tanította a Kálacsakra tantrát. Készítettek egy háromdimenziós mandalát (épület) a Kálacsakrához, és tanították a királyságban élő minden embert.
Shambala hét királyán keresztül 25 tanítóig vezetett a tantra útja. Az első tanító, Rigdal Jampal drakpa tiszta kinyilatkoztatást kapott. A huszadik tanító elhozta a tanítást Shambalából Indiába. Az indiai Pandit kommentálta ezt saját hazája számára. Huszonöt fordító kidolgozta a meditációs gyakorlatot és átvitte Tibetbe a 13. században, Buton idejében. Ezt gyakorolták a dalai lámák, s ezen keresztül jutott el a XIV. Dalai Lámához. Így egyenes úton jutott el a transzmisszió jelen korunkig.
A mandala
A Kálacsakra mandalája tehát eredetileg egy épület. A térben egymás fölött helyezkedik el a három szint. Ez megfelel a Test, a Beszéd és az elme hármasságának. Legbelül egy nyolcszirmú lótusz közepén áll a négyarcú, huszonnégy karú Kálacsakra, testét pradnyája (hitvese) Visvamátá öleli át. Szeretkező pózban vannak. A lótusz körüli szinten az ötös buddhacsalád és hitveseik foglalnak helyet.
A Beszéd-mandalában látható nyolc lótusz közepén álló négykarú istennőket összesen hatvannégy istennő veszi körül.
A Test-mandala palotájában tizenkét lótuszkör központi istenségei az év tizenkét hónapját fejezi ki. A teljes mandala-palotát a négy elemet jelképező koncentrikus körök határolják.
A kép sarkainak külső köreiben Kálacsakra három különböző megjelenési formája és Vadzsrabhairava láthatók. A felső sorban a Kálacsakra tanítás hagyományát képviselő indiai és tibeti mesterek sora, és a tanításba beavatott Szakja lámák helyezkednek el.
Beavatás
Kezdetben a tanítványt felveszik a mandalába, ott vizualizálja házastársát. Mint gyermek születik meg, a láma az édesanyja, aki gondoskodik róla, előkészíti öntudatának érettségét.
A Víz-beavatásban megmossák a gyermeket. A magültetés elmefolyamatában kifejlődik a fejtetőn a Buddha-nyílás. A Korona-Zászló beavatásban kikel a mag. (Ez hasonló a füllyukasztáshoz, az ékszerviseléshez. A negyedik a Vadzsra-Harang-beavatás, ez a gyermek első szavaihoz hasonlít. Az ötödikben választhatsz meditációs gyakorlatot. A hatodikban titkos nevet kap a tanítvány. A hetedik az Engedély-beavatás, mellyel beléphet a rítusba, ez hasonló a gyermek első olvasásleckéjéhez.
A mandala tehát egy térbeli rendszer, amelynek középpontja a mítikus Világuralkodó a Csakravartin palotája.
A XIV. Dalai Láma kiterjesztette a buddhizmust az egész világra, hiszen rendszeresen több ezer embernek tart beavatást a Kálacsakra tantra jógába a Föld különböző részein. Szerzetesei a beavatás idején színes homokból elkészítik a mandalát, s a láma adja meg az engedélyt a belépéshez a mandalába.
Kálacsakra beavatás
A torontói National Trade Centre hatalmas termében gyülekeztek a különböző népek ezrei, hogy részt vegyenek a szertartáson. A szertartás maga általában három nap, de előkészületekkel együtt tíz napot vesz igénybe. A világba szétszórt tibetiek évekig dolgoznak azért, hogy jelenlegi lakóhelyük közelében megtarthassák a beavatást. Egy évvel korábban már lehet jelentkezni, befizetik az adományokat, és ezzel kijelölik az előadóteremben és az étkezőteremben (sátorban) azt az ülőhelyet, hol a szertartás idején tartózkodni fognak. Szállásról mindenki magának gondoskodhat, de a környék szállodái és lakossága is felkészül a fogadásra. Néhányan azonban az étkezősátorban vernek tanyát hálózsákjukkal. Víz általában van a közelben – folyó, patak, ivóvíz, kutak -, ahol tisztálkodni lehet. A szülők gyerekeikkel együtt indulnak útnak, az előadóterembe is bemehetnek a gyerekek, az asszonyok szoptatnak előadás közben, hiszen a hangosítót a gyerekek zümmögése se tudja közömbösíteni. Általában angol nyelven történik az előadás, a láma tibeti nyelven beszél, angolra fordítják, de lehet német, francia, spanyol, olasz nyelvű fordító fülhallgatókat is bérelni. Az utolsó napon feláll a láma, és angolul felel az előzetesen feltett kérdésekre. Fiatal tibeti férfiak népviseleti ruhában ügyelnek a rendre, vezetik ki a gyerekeket, ha szükséges, és mindazt, amit kézrátéttel kell elvégezni, ők adják át a hallgatóságnak.
A tan átadása
Egy évvel azután, hogy Buddha megvilágosodott, megtért Shambalába Davazangpo királyhoz, aki Sivána Land Helden élt. Buddha itt tanította a Kálacsakra tantrát. Készítettek egy háromdimenziós mandalát (épület) a Kálacsakrához, és tanították a királyságban élő minden embert.
Shambala hét királyán keresztül 25 tanítóig vezetett a tantra útja. Az első tanító, Rigdal Jampal drakpa tiszta kinyilatkoztatást kapott. A huszadik tanító elhozta a tanítást Shambalából Indiába. Az indiai Pandit kommentálta ezt saját hazája számára. Huszonöt fordító kidolgozta a meditációs gyakorlatot és átvitte Tibetbe a 13. században, Buton idejében. Ezt gyakorolták a dalai lámák, s ezen keresztül jutott el a XIV. Dalai Lámához. Így egyenes úton jutott el a transzmisszió jelen korunkig.
A mandala
A Kálacsakra mandalája tehát eredetileg egy épület. A térben egymás fölött helyezkedik el a három szint. Ez megfelel a Test, a Beszéd és az elme hármasságának. Legbelül egy nyolcszirmú lótusz közepén áll a négyarcú, huszonnégy karú Kálacsakra, testét pradnyája (hitvese) Visvamátá öleli át. Szeretkező pózban vannak. A lótusz körüli szinten az ötös buddhacsalád és hitveseik foglalnak helyet.
A Beszéd-mandalában látható nyolc lótusz közepén álló négykarú istennőket összesen hatvannégy istennő veszi körül.
A Test-mandala palotájában tizenkét lótuszkör központi istenségei az év tizenkét hónapját fejezi ki. A teljes mandala-palotát a négy elemet jelképező koncentrikus körök határolják.
A kép sarkainak külső köreiben Kálacsakra három különböző megjelenési formája és Vadzsrabhairava láthatók. A felső sorban a Kálacsakra tanítás hagyományát képviselő indiai és tibeti mesterek sora, és a tanításba beavatott Szakja lámák helyezkednek el.
Beavatás
Kezdetben a tanítványt felveszik a mandalába, ott vizualizálja házastársát. Mint gyermek születik meg, a láma az édesanyja, aki gondoskodik róla, előkészíti öntudatának érettségét.
A Víz-beavatásban megmossák a gyermeket. A magültetés elmefolyamatában kifejlődik a fejtetőn a Buddha-nyílás. A Korona-Zászló beavatásban kikel a mag. (Ez hasonló a füllyukasztáshoz, az ékszerviseléshez. A negyedik a Vadzsra-Harang-beavatás, ez a gyermek első szavaihoz hasonlít. Az ötödikben választhatsz meditációs gyakorlatot. A hatodikban titkos nevet kap a tanítvány. A hetedik az Engedély-beavatás, mellyel beléphet a rítusba, ez hasonló a gyermek első olvasásleckéjéhez.
A mandala tehát egy térbeli rendszer, amelynek középpontja a mítikus Világuralkodó a Csakravartin palotája.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)