A SZIKH VALLÁS

A szikh vallás követői vajon Istennel egyesülnek, vagy visszatérnek a Földre?

Krisna követői
A világ nagy városait járva, Budapesten a Váci utcában is rendszeresen találkozhatunk indiai ruhába öltözött helybéli (nálunk magyar) lányokkal, fiúkkal, akik elkötelezték magukat a Bhagavad Gítá tanainak követésére, és kedves, szelíd szóval beszélgetést kezdeményeznek velünk, kis adományért könyvet adnak, s az adományból fedélnélkülieket segítenek, gyakran ingyen-konyhát rendeznek be a rászorulóknak. Ismereteik szerint az örök Igazságot szolgálják.
„Az Igazságot megtalálni annyit tesz, mint önmagunkat megvalósítani, rendeltetésünket megtalálni, azaz tökéletessé válni. Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm, amellyel csak rendelkezem. Nagyon ritka az olyan ember, aki képességeinek határaival tisztában van.” (Gandhi: Önmegismerés 1921. nov. 17.)
Van-e fontosabb a mindenkori ember számára, mint az Igazság – a saját igazságunk, meggyőződésünk kutatása? Bármiben keressük az igazunkat, magunkat keressük, a helyünket a világban. Valahol a tudat gömbjében munkálkodhatunk a sokféleség, a szétválás irányában is, de dolgozhatunk befelé, az egyesülés, az örök emberi, a középpont irányában is. A nagy vallások mondanivalója az ember számára, hogy nem vagyunk pusztán anyag, véges létünk feloldódhat az Egyetemes Tudatban, fizikai testünkön túl részei vagyunk az örökkévalóságnak. Aki ezt megtapasztalta, annak számára megszűnik a halálfélelem, s többé nem manipulálható.
„Akinek elméje bölcsességgel telt el, Nem gyászol az élőt, éppúgy halottat sem. Tanuld meg: törhetetlen és elpusztíthatatlanAz Élet, mely létet áraszt mindenekbe….
Mert a lélek soha-soha nem született, Soha meg nem halhat, nem szűnik meg soha…”
(Bhavagad Gítá: A Magasztos Éneke)

Muszlim hódítások kora
A XVI. században Indiában a muszlim hódítással egy időben keresték az utat a világvallások egyesítésére. Minden vallás magában hordozza korának és földrajzi helyének jellegzetességeit. A hindu vallás is többször megújult már évezredek óta, Buddha maga is ilyen újító volt, de ebben a korban már a buddhizmus a kiskocsi és a nagykocsi követőire szűkült, s a hindu – muzlim hatások erősödtek meg az óriási kontinensen.

Az egyistenhit
már Egyiptomban is nagy megújulást jelentett Echnaton korában. Azóta többször is felmerült már a vallások egyesítésének gondolata. Indiában a pandzsábi Nának Csand guru (1469-1539) törekszik a hindu és a mohamedán vallás közös útját megtalálni. Megmaradt a reinkarnáció tana, hiszen a hindu lélek számára ez változtathatatlan, ámde egyszerűsíteni kell a bonyolult kasztrendszert. India mindennapi életében a Krisnáról szóló mítoszok kitörölhetetlenek voltak, ennek az Egyetlen Isten földi megtestesülései nem mondtak ennek ellent. A hindu szentháromság Brahma, Visnu, Síva a Teremtő sokszínűségét fejezte ki, aki a Bhagavad Gítá szerint is inkarnálódhatott Krisnában. Ő egyúttal az Igazság Szeretete is és a Szeretet Igazsága, aki a tökéletes testvériséget képviseli, nála mindenki egyenlő.
Nának munkájában segítőtársra lelt Kabír izlám reformerben. Ő is az egyesítésre törekedett, hiszen a nagy mogul uralkodók egész Indiára szerették volna kiterjeszteni hatalmukat, megnyerni magunknak az indiai uralkodó osztályt, valamint az indiai művészeket is. Az udvari festők egyúttal a történelem krónikásai voltak, szemtanúként festették meg a mogul udvar környezetét felismerhető módon.
A tanítványok
Nának fegyelmezett életmódot hirdetett. Követőit tanítványoknak, vagyis szikheknek nevezték. Ez a fegyelem megfelelt a mohamedán előírásoknak is. Tanítása szerint Istennek nincs alakja, de lényege mindenben benne van, ő maga a Tudatosság, Fegyelmezettség, „Nam” a neve. Nam előtt nincs osztály vagy kasztkülönbség, férfi, nő egyenlő jogú. Ez a mai napig nagy ellentétet jelent az indiai környezetben, ahol a kasztrendszert és a vallási különbségeket nem tudták a mai napig se véglegesen eltörölni.
A szikh vallás követői egyre inkább elkülönültek mind a muszlim, mind az hindu tömegektől szigorú szabályaik miatt, melyre esküt tettek, hogy életük végéig megtartják. A harccal fenyegető ellentétek hatására maguk is harcias néppé váltak, bízva a Bhagavad Gítá tanításaiban vállalták a küzdelmet meggyőződésükért. Kilenc guru követte Nánakot, s felépítették az amritszári Aranytemplomot.
A tizenhetedik század óta a szent könyv, a Granth Száhib testesíti meg a szikh vallás hajtóerejét. Észak-Indiában és szerte a világon már több mint 23 millió ember nevezi magát a vallás követőjének.

Az otthon
Minden családban van egy szoba, ahol a szent iratokat olvassák és mantráznak. Az imaterembe lépés előtt mindenki befedni a fejét, leveszi cipőjét és harisnyáját, és megmosakszik. Az egyenlőség hangsúlyozásaképp mindenki a padlón ül, a nők és a férfiak gyakran egymástól külön. Az ima után lisztből, vajból és cukorból készítik el a karáh-parsád nevű édességüket, melyet a rövid karddal (kirpan) történő kevergetés után közösen fogyasztanak el.
Az indiai szikhek már külsejükben is megkülönböztetik magukat a többi hindutól. Nem nyíratják le a hajukat, szőrzetüket, vagyis nem avatkoznak a természet rendjébe, de ápoltan tartják, fésűkkel fogják össze. Egyszerűségüket és tisztaságukat a fehér rövid nadrág is kifejezi, amit könnyű rendben tartani. Szimbolikus jelentőségű a rövid kard, mert bármikor készen állnak megvédeni igazságukat és az elnyomottak védelmét biztosítani harc árán is. Az acél karkötő pedig a puritánságot, keménységet képviseli. Legtöbbször turbánt hordanak.
Ha betöltötték a tizennegyedik életévüket, új nevet kapnak, melynek egyik tagja a férfiaknál a Szingh, vagyis Oroszlán, a nőknél a Kaur vagyis Hercegnő. Nainsukh indiai festő miniatúráin jól felismerhetően ábrázolta a 17. századi szikh viseletet. (Balvant Szingh rádzsa kilovagol kíséretével)

Szertartások
A Grant Száhib, a szent könyv felel meg a papi funkciónak. Előtte tartják meg eskükőjüket, mutatják be újszülött gyermekeiket. Fontos hely a templom, hiszen ott találkoznak, s a közelben lévő termekben járnak a gyerekek iskolába, ahol korán elsajátítják hitük, történetük lényegét
A halált az élet természetes folyományának tekintik, a hamvakat a folyóba szórják, s napokig a szent könyveket olvassák, hiszen a halott ebben az időben vagy új életre készül, vagy Istennel fog egyesülni, ami a végső Igazság.