2007. július 6., péntek

Rangoon

Miről beszélnek a csillagok a pagodában?
A mosolygó Buddhák feledtetnek minden földi gondot – amíg az európai embernek van rá pénze.

Rangoonra gyorsan leszáll a sötét éjszaka, de a csillagok éberen őrködnek. Wellness hotelünk kertjében sokáig gyönyörködtünk a pálmafákkal övezett tájban, a hold által megvilágított csillogó víztükörben, s a csillagokban, melyek egyre közelebb kerültek hozzánk. Mintha leszálltak volna közénk, a csillagképek egyre világosabban kirajzolódtak.

Kapcsolatok a világgal
Miután hazatértünk kirándulásunkból, a kerti medencében pihenve egy holland férfi-vendég megkínált bennünket gyümölcspéppel, melyet talpas-pohárból szívószállal lehetett fogyasztani. Megkérdezte, csatlakozhat-e hozzánk, mi szívesen fogadtuk, s a következő napokban barátnőmmel hármasban múlattuk az időt, és fogadtuk az úr kedveskedéseit. Ő kelet felé indult világjáró körútjára, s Amerikán keresztül szándékozott hazatérni. Fél évre szabadságot vett ki, közben üzleti kapcsolataira is szánva időt laptopján keresztül. Este egyikünk se akart a szobájába térni, maradtunk tehát a langy szellővel simogató kertben, és angolul társalogtunk. Barátnőm anyanyelvi szinten beszéli az angolt, az úr kemény németes-franciás akcentussal (ilyennek hallottam, lehet, hogy tévedek), magam pedig német, magyar szavakkal keverve, attól függően, kihez szólok. (Különös, hogy angol beszéd közben milyen gyakran jutnak eszembe a német kifejezések.) Természetesen adódott, hogy a csendes éjszakában asztrológiáról kezdtünk beszélgetni.

Buddhaszobrok
Az átbeszélgetett éjszaka ellenére korán indultunk a pagoda belsejének felfedezésére. A félhomályos lépcsőterekből szikrázó színekkel csillogó pillérek, tornyok, tetők, szobrok világába érkeztünk. Buddha hatalmas méretű szobrai az élet különböző szakaszaiban ábrázolják őt, Ül, fekszik, tanít a burmai emberek lágy, kedves mosolyával ajkán. Buddha tartása arra indítja a sétálókat, hogy maguk is ilyen pozíciókban pihenjenek le mellette, órákig lehet elmélkedni, a nyugalom átáramlik a szemlélődőbe. De hát mit is csinálhatna a keleti ember ilyen melegben – ha van ideje. Ugyanis lenn a város utcáin ugyanolyan végtelen nyüzsgés van, mint a világon minden nagy városban, csak több a gyalogos, a riksás, kerékpáros, udvarias mosollyal engednek utat egymásnak. Mi igen kevés időt töltöttünk a forgatagban. Kelet békéjét kerestük és meg is találtuk a Buddha-szobrok mellett.

Csillagok a napfényben
A pagoda nyitott teraszát már felforrósították a napsugarak. A látogatók színes zászlócskákat, virágokat helyeztek el a szentélyek környékén, azok is csillognak a fényben. A nyolc planéta-posztra érkeztünk. Ezek jelölik ki az iránytű állását, a hét napjait. Az egyes bolygókhoz társított állatok, madarak láthatók bennük. A hét különböző napjain született emberek a saját napjukhoz teszik le ajándékaikat. A hétfő bolygója a Hold, állata a tigris. Minthogy a hét csak hét napból áll és nyolc bolygót tartanak nyilván, a szerdát kettéosztották hajnaltól délig és déltől éjfélig tartó szakaszokra. A Nyolc Hétköznap pagodánál ugyanilyen jelképrendszer található. A keleti ember számára a csillagok, a hét napjai, az állatok, növények életük belső világuk külső megjelenési formája. Nem idegen, és nem is próbálják a maguk számára logikai magyarázatokkal érthetővé tenni. Az érzés megmarad érzésnek, a tapasztalás tapasztalásnak, az érzékszerveik még jobban éreznek, és kevesebbet agyalnak.

Minden oldalon Buddha képmását őrző szoborfülke van, felettük pedig az iránytű helyzetét, a kapcsolódó hétköznapot és bolygót képviselő állatfigura látható. A szerda reggel például a déli oldalé, a hozzá tartozó állat az elefánt, bolygója a Vénusz.
A kék ég, a nap, a csillagok szabadon tárulnak fel a világmindenség felé.

Gyermekek
A buddhista szerzeteseket igen fiatal koruktól nevelik szemlélődő életre. Mi is láttunk sárga köntösbe burkolódzó gyermekcsapatot, kopasz fejük megszokta az égető napsugár melegét. (Európai embernek nem ajánlatos fejfedő nélkül az utcára lépni, mert égetni kezdi a fejbőrét a nap.) Egy kötött kosárkában van kis tálkájuk, a kezükkel tartják, s az adományételt ebből fogyasztják el. Gyakran állnak félórákat teljes fegyelemben, békében mosolyogva, amíg nevelőik ügyeiket intézik. Nincs hová sietniük, de nem is kezdenek lökdösődni, verekedni egymással. Van ideje a játéknak, szaladgálásnak is, ők mindent fegyelmezetten csinálnak. A népes családok egy-egy gyermeket felajánlanak szerzetesnek, ez áldás a családra is, a gyermek pedig bölcsességet tanul.

Mi magunk a déli napot megelőzve visszatértünk európai környezetünkbe, s a fedett medencében való úszogatás majd masszázs után órákig aludtunk a légkondis szobában.
Dobosy Ildikó

2007. július 1., vasárnap

Svedaung Pagoda

A pagodák városában is kényeztethetjük magunkat Wellness szállodában

A múlt évben Egyiptomot fedeztük fel (A szfinx tekintete http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=63&alrovat=64&cikkid=8393), most a titokzatos Kelet ragadta meg figyelmünket, s barátnőmmel egy burmai kirándulásra gyűjtöttünk.


Egyik kedvenc filmem az Anna és a király oly nagyon megfogta a fantáziámat, hogy rávettem a barátnőmet, hogy jöjjön velem Burmába, valamint az összes rokonomat, hogy minden születésnapi, karácsonyi ajándék helyett segítsenek nekünk a titokzatos KELET világát megpillantani. Tavaszra összejött az induláshoz elegendő pénz, a többit pedig a véletlenre bíztuk. Mindig annyit fogunk költeni, amennyi van.

Egyszerű kis szállodában foglaltunk helyet, ámde az európaiak számára csak „luxus” szállás vehető igénybe. A hosszú út után szétnéztünk a szállodában és a parkosított kertben csillogó medencére esett tekintetünk. Még mielőtt kicsomagoltunk volna, fürdőruhára vetkőztünk, és irány a medence lágy vize!

Medencék a kertekben
Minthogy reggelre érkeztünk a szállóba, a személyzet már készítette a csodálatos reggeli fogásokat a kert épület felőli oldala mellé kirakott asztalokra. Egy-egy gyümölcsös poharat kézbe véve nyújtóztunk el a jakuzi csobogásában, félig hunyt szemmel kényeztettük bőrünket a vízzel, gyomrunkat a gyümölcsökkel. Bevezetőnek ez tökéletesen megfelelt, még nem égetett a nap, így az úszómedencében is tettünk néhány kört. Meleg víz, langyos víz váltogatásával teljesen elfelejtettük a hosszú repülőút zsibbasztó fáradtságát.

Jöhetett a bőséges reggeli, hogy utána indulhassunk felfedezni Rangoont, a fővárost. Bőséges angol reggelivel raktuk meg tányérjainkat. Saláták, felvágottak, rántotta, joghurtok, krémek, minden, amit szemünk-szánk ismerősnek látott, és mindazok, amiket csak lassan kiporciózva mertünk megkóstolni, mert elképzelni se tudtuk, miből készítették. Figyelmeztettek előre, hogy csak teát, forralt vizet igyunk, teáknak minden változata és kontinentális kávé is rendelkezésünkre állt minden mennyiségben. Késő délutánra terveztük a visszatérést a szállóba és a wellness kényeztető gyönyörei közé. Addig is kényelmes ruhát és cipőt vettünk fel a túrához.

Svedaung Pagoda
Rangoon északi részén álló pagodához indultunk. Messziről láttuk már a dombtetőn álló Svedaung Pagodát, mely egy óriási megfordított haranghoz hasonlít. Valódi aranytól csillog, szemet kápráztató fényességben, mintha a napba néznénk. Körötte, mint szolgálók állnak a kisebb tornyos épületek, mindegyik önmagában mesebeli templom, de a Sveadung fénye minden mást homályba borít. A pálmafákkal díszített dombon vörös és arany színű sárkányok, szfinxek, oroszlánok és elefántok világába hatolunk be.
Kipling így ír róla:

„tüzes napfény lágyította és mérsékelte az összes lila, rózsaszín, cinóberpiros, azúrkék, valamint égővörös árnyalatokat.”

Sztupa
A pagoda egy sztupa. A sztúpák eredetileg sírdombok voltak, aztán egyre díszesebb építmény emeltek a sírdomb fölé. A sztupa valójában maga a megvilágosodott ember jelképe, a Buddha-test, Buddha-beszéd, buddha-tudat szimbóluma. A buddhizmus terjedésével az ázsiai országok is átvették a sztúpát, de közben funkciója és kinézete megváltozott; ennek eredménye a pagoda. Hazánkban is több sztúpát emeltek a buddhista hívek: Budaörsön, Taron, Zalaszántón, Bükkmogyorósdon rendszeresen tartanak találkozókat a szentély környékén.

A Svedaung Pagodában Buddha ereklyéit őrzik és gondozzák. Harangjait szellemek őrzik, a portugálok és az angolok is megpróbálták elrabolni azokat, de a folyó szelleme megvédte és csak a burmaiaknak engedte megtalálni. Bár sokáig angolok őrizték a pagodát, ma ismét a burmaiak és a turisták találkozó helye. Nem tartanak benne istentiszteletet, de sokan járnak föl hozzá meditálni, imádkozni. Lépcsőin mindenkor tömegek telepednek meg, árusok ajánlgatják portékáikat.
A központi sztupa olyan, mint egy tűzpiramis. A négyszögletű alap lassan kerekedik ki, virághagyma formájúvá gömbölyödve. Ebből aranyszál emelkedik ki harangocskákkal csilingelve állandóan, legfelül drágakövekkel kirakott szélkakas csúcsa aranygömb.

Vacsora a kertben
Csodálatos, ámde meglehetősen fárasztó kirándulásunk után a szálloda békés szökőkútjának csobogását hallgattuk előbb a látványfürdőből, majd a hűvös tengerszerűen lejtő medencéből. A kert sarkaiban baldahinos dupla-ágyakban pihentek vagy éppen szórakoztak a vendégek, gyönyörű fiatal lányok és fiúk szolgálták a frissítőket. Akinek masszázsra volt szüksége mind az épületben, mind a kerti ágyakon megrendelhette megfelelő térítésért.

A vacsorát ismét a kertben fogyasztottuk, aki az épületben kívánt az ebédlőben vacsorázni, az bevonult átöltözni estélyi ruhába. Mi rendszerint a könnyű kerti vacsorát választottuk, s addig csobogtunk a vizekben, amíg szemünk nem jelezte, hogy újabb napok újabb kalandokat és látnivalókat ígérnek.
Dobosy Ildikó