Az erőszakmentesség napja

Erőszakmentesség napja

Október 2-át, Gandhi születésnapját, az ENSZ az erőszakmentesség nemzetközi napjává nyilvánította. Itt nézhetjük meg a kisfilmet (1 perc), amit már láthatunk a tévében is:
http://www.youtube.com/watch?v=gpS_tkXnhfI
Ma délután békés felvonulás lesz a Deák tértől a Hősök teréig az Andrássy úton át.

Az erőszakmentesség első nagy tanítómestere Gandhi volt. Előtte többen is alkalmazták már ezt a politikai módszert, de a híradástechnika fejlődésének köszönhetően, csak a huszadik században valósulhatott meg a teljes nyilvánosság igénybevétele nemzetközi szinten. Gandhi egész életével a szatját, az igazságot szolgálta a János evangélium tanúsága szerint: aki világosságban él, annak minden gondolata, cselekedete átvilágítható, nincs szüksége bujtatásra, egységben lesz a kozmosszal, a Földdel és embertársaival. Ehhez az kell, hogy gondolatait is megfogalmazza, és bárki számára hozzáférhetővé tegye. „Mondjátok meg, mit tettem rosszul, és korrigáljuk együtt a továbbiakban. Ezért nehéz folyamat ez, mert nem lehet előre tervezni az igazságot, minden pillanatban a jelenlétben kell élni, hogy azonnal korrigálni tudjunk.

Erőszaknélküliség
Korunk is a nyers erő kora, naponta látjuk, halljuk a tévéhíradóban. Szinte lehetetlen elképzelni, hogy szembenézzünk az élő otrombasággal, mely szerint a brutális erőszak döntő győzelmet arathat. Lovas-rendőrök vágtatnak a békés menet közé, mint a Gandhi-filmben. Az erőszak kedvelői a rendre hivatkozva az erőszaknélküliséget erőszakos felkelésnek nyilvánítják. A kard, a gumibot tanának az emberek között nagy hatalma van, leginkább a leggyengébbeket bántják büntetlenül (a törvények a nyugdíjasokat sújtják a legjobban, hozzájuk törnek be, tőlük veszik el a lakást, érdekes módon, még az ELMŰ emberei is eddig főleg kisembereket, betegeket jelentettek fel áramlopással!!). Mégis amikor a gyávaság és az erőszak közül választanunk kell, saját testünk feláldozásával is mások védelmére kellene állnunk.

Megbocsátás
Ezzel szemben az erőszaknélküliség magasan az erőszak felett áll. A megbocsátás ad becsületet a harcosnak. Persze, csak akkor, ha képes volt kiállni saját elvei mellett. A megbocsátás csak akkor jelent győzelmet önmagunkon, ha megvan a hatalmunk a büntetésre. A megbocsátásnak nincs értelme, ha egy védekezni képtelen lény látszólag teszi. Az őz nem bocsáthat meg az oroszlánnak, miközben az széttépi. (Bár megbékélhet saját rettegésével, az már bölcsesség lenne.)

A vadállat
A valódi erő a hajthatatlan akarat szülötte. Ezzel az erővel kell megfutamodásra kényszeríteni az agresszív támadót, és saját határainkat védeni a betolakodóktól, saját haragunktól és a bosszúvágytól. (A milliárdokat, amiket a csalók elsikkasztottak, kórházaknak lehetne szétosztani. Jó lenne tudni, mi lett a sorsuk. A sikkasztókat büntetni kell, mert elszántak az újabb gonoszságra, ámde bírói úton, a nyilvánosság bevonásával.) Nem széttépni kívánjuk ellenfeleinket, mert az vadállati dolog, s a vadállatban szunnyad a szellem, nem ismer mást, mint a fizikai erőét. Az ember méltóság megköveteli, hogy egy magasabb rendű törvénynek – a szellemnek hódoljon.

Szenvedés
A teljes erőszaknélküliség természetesen szenvedéssel jár. Nem behódolás, hanem a lelkierő bevetésével lép a zsarnokság ellen. Nem várható a zsarnoktól, hogy önként engedjen, hogy ne használja fel támadó erejét. Fel kell készülni minden oldalról a támadásra, de akinek lelke van, az képes nem együttműködni a zsarnoksággal, nem hagyja magát megfizetni kicsinyes jómóddal azért, hogy apró előnyökhöz jusson, és bandákba szervezhessék.

Gandhi tanítása nemcsak Indiára, hanem az egész világra hatott, nem ismer országhatárokat. A hit élő lény volt benne, és ez nem szűnt meg halálával sem. Életét az Igazságnak szentelte, és mindenütt a világon vannak követői máig is.

Dobosy Ildikó